Azok a történetek, amelyekben a bűnözés népi hősiességgel párosul, mindig megragadják a képzeletet. Ilyen Attila Ambrus, ismertebb nevén a „Whiskey rabló” hihetetlen elbeszélése is. A neve legendává vált Magyarországon, ahol a balszerencsés jégkorongozóból a XX. század végének egyik legmerészebb és legkarizmatikusabb bűnözőjévé vált. Ez a cikk Ambrus történetébe kalauzolja Önt, feltárva merész rablásait, és azt, hogyan hódította meg a közönség szimpátiáját, modern népi hőssé válva, akinek története túlmutat a szokásos bűnügyi krónikán. Bővebben a budapestski.eu oldalon.
Ambrus Attila: a rendszernek fittyet hányó legenda
Ambrus Attila neve, aki a „Whiskey rabló” néven vált ismertté, a vakmerőség és a népi lázadás szimbólumává lett Magyarországon. Története bűnügyi kalandok, sportkarrier és váratlan népszerűség keveréke.
Az erdélyi (Románia) magyar családban, 1967. október 6-án született Ambrus az 1980-as években hagyta el szülőhazáját. 1988-ban illegálisan lépte át a határt és Magyarországon telepedett le, ahol később, 1994-ben magyar állampolgárságot is kapott. Ambrus különböző alkalmi munkákból élt meg, többek között sírásó és szőrmekereskedő volt, majd kipróbálta magát az Újpesti TE profi jégkorongcsapatánál is. Magyarországon valóra váltotta álmát, csatlakozott a profi jégkorongcsapathoz, hihetetlen kitartásról téve tanúbizonyságot.
Ebben az időben azonban Attila kettős életet kezdett élni. 1993-ban követte el első rablását – egy postahivatal volt a célpontja. Ekkor ragadt rá a „Whiskey rabló” becenév, mivel minden „akció” előtt megivott egy pohár whiskyt. Ezzel vette kezdetét egy 29 rablásból álló sorozat, amely 1999-ig tartott. Áldozatai bankok, pénzváltók és utazási irodák voltak, az ellopott összeg elérte a közel 100 millió forintot (körülbelül 500 000 amerikai dollárt).
A „Whiskey rabló” nemcsak bűncselekményei mértéke, hanem egyedi stílusa miatt is híressé vált. Mindig erőszakmentesen cselekedett, névjegye pedig a öltönyviselés, a pénztárosoknak hagyott rózsák, sőt még a rendőrségnek küldött borosüveg is volt. Ez a szokatlan megközelítés lehetővé tette számára, hogy kivívja a „gentleman rabló” hírnevet, és a hétköznapi bűnözőből olyan alakká váljon, aki szimpátiát és csodálatot váltott ki a lakosság körében. Története nem csupán bűnügyi krónika, hanem az akkori bizonyos társadalmi hangulatok tükröződése is, amikor is igazi népi hőssé tudott válni.
Ambrus Attila elítélése és feltételes szabadlábra helyezése
Ambrus Attila, a „Whiskey rabló” története bebörtönzéssel végződött, de a szabadsághoz és egy új élethez vezető útja nemcsak büntetés letöltésével, hanem személyes átalakulással is járt. 1999 júliusában, már őrizetben, Attila elkövette az egyik legmerészebb szökést a magyar börtönök történetében. Lepedőkből font, rögtönzött kötélen ereszkedett le a börtön negyedik emeletéről. Három hónapig bujkált, és ez idő alatt még néhány újabb rablást is elkövetett, mielőtt újra elfogták.
Végül Ambrus Attilát elfogták, és 17 év börtönre ítélték az 1993 és 1999 között elkövetett 30 pénzintézeti rablásért. Azonban, mintaszerű magatartása és jelentős személyes változásai miatt 2012 januárjában feltételesen szabadlábra helyezték, így mintegy 12 évet töltött a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben. Ez lett a jutalma az erőfeszítéseiért.
Változások a rácsok mögött: oktatás és új készségek
Bebörtönzése idején az akkor 44 éves Ambrus aktívan foglalkozott önfejlesztéssel. Szenvedélyesen elkezdett fazekassággal foglalkozni, megtanult angolul, és sikeresen elvégezte a középiskolát és a Dunaújvárosi Főiskolát, ahol kommunikációból szerzett diplomát.
Korábbi üldözői, köztük Fülöp Walter, a Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatóhelyettese és az Ambrust a ’90-es évek végén felkutató nyomozócsoport tagja is reménnyel kommentálta a szabadulását: „Nagyon remélem, hogy ő lesz az a százból az az egy, aki sikeres lesz és bebizonyítja, hogy a börtönévek pozitív irányba változtatták meg”. Ambrus Attila ez a metamorfózisa a jóvátétel és a múlt hibái utáni új élet lehetőségének szimbólumává vált.
Új élet a börtön után
Szabadulása után Ambrus Attila gyökeresen megváltoztatta az életét. Nem bűnözőként, hanem a társadalomba való visszailleszkedésre törekvő emberként tért vissza, a kreativitásban és az apaságban találta meg önmagát. A rácsok mögött töltött évek után Ambrus a fazekasságnak szentelte magát. Ma Budapest közelében készíti saját kerámiáit, börtönbeli hobbiját bevételi forrássá és kreatív önmegvalósítássá alakítva.
Aktívan ad interjúkat is, nyíltan megosztva tapasztalatait és beszélve a társadalomba való visszailleszkedés útjáról. Ez a nyitottság segít neki a külvilággal való kapcsolat újjáépítésében és a lehetséges átalakulás példájának bemutatásában. Története végül is sikeres lett. Olyan széles körű visszhangot váltott ki, hogy megihlette a nagy sikerű, „A Viszkis” (2017) című film elkészítését, amely az egyik legsikeresebb magyar filmmé vált.
Apaság és prioritások megváltozása
Gyökeres változások Ambrus Attila életében a gyermekek megszületésével következtek be. Lánya 2019-ben, fia pedig nem sokkal ezután született. Bár néhány évvel ezelőtt még el sem tudta képzelni, hogy a család ennyire fontossá válhat, ma a gyermekek állnak a prioritási listájának élén, még akkor is, ha ez néha az élet más aspektusainak rovására megy.
Ambrus mintapéldája lett az apának. Hihetetlen elkötelezettségről tesz tanúbizonyságot, például akár 15 kilométert is képes kerékpározni, hogy elhozza lányát az óvodából. Interjúkban elmondja, hogy a börtönévek „spártai életmódra” szoktatták, így nem nehéz neki szerényen élni a gyermekek jólétéért.
Ambrus Attila másképp szeretné nevelni gyermekeit, mint ahogyan vele bántak gyermekkorában, hiszen ő maga is rendszeres verést élt át. Igyekszik nyitottságra és megértésre alapozni a velük való kapcsolatot. Lánya, Anna már tudja, hogy apja börtönben volt, bár ez egyelőre egyszerűsített formában van tálalva – „mert fütyült a templomban”.
Ambrus tudja, hogy előbb-utóbb el kell mesélnie gyermekeinek a teljes igazságot a múltjáról. „Megpróbáltam valahogy az ő nyelvén elmagyarázni. De a megfelelő időben el fogom mondani az igazat. Nehéz lesz, de nem fogom szépíteni, mert szépíteni nem lehet” – nyilatkozta. Attila számára rendkívül fontos, hogy a gyermekek tőle magától tudják meg az igazságot, és ne mástól. Története nemcsak a bukás, hanem a csodálatos újjászületés és az új, értelmes életre való törekvés példája.
A „Whiskey rabló” öröksége: a könyvtől a koktélig
Ambrus Attila története messze túlmutat a bűnügyi krónikán, kulturális jelenséggé vált, amely (ahogy fentebb írtuk) filmet, könyvet, sőt még italokat is inspirált.
Alakja annyira erősen gyökeret vert a magyarok tudatában, hogy dalokat kezdtek róla írni, könyveket írni és filmeket forgatni. Például Julian Rubinstein New York-i újságíró, a „Ballad of the Whiskey Robber” (A Whiskey rabló balladája) című könyv szerzője, nemcsak Ambrus jelenségét vizsgálta egyfajta posztszocialista népi hősként, hanem maga is énekel róla akusztikus gitárral. Rubinstein a mai napig folyamatosan figyelemmel kíséri a volt rabló sorsát, aktívan tudósítva élete eseményeiről, mint például a börtönből való szabadulásról.
Ambrus népszerűsége annyira nagy lett, hogy a neve túlmutatott a művészeten, még a kereskedelemben is megjelent. Így született meg a „Whiskey rabló” nevű koktél. Sőt, egy német cég még azt is felvetette, hogy energiaitalt nevez el róla.
Források: www.flatpackfilms.com, www.origo.hu, index.hu/fomo, www.origo.hu, web.archive.org