Éva Szörényi színészi játékával a színpadon különböző korosztályú embereket ejtett ámulatba. Örömet, pozitív érzelmeket ajándékozott közönségének. Szépsége első pillantásra magával ragadta az embereket. Budapest szülöttéről, Éva Szörényiről van szó, akinek életét és pályafutását a budapestski.eu oldalon mutatjuk be.
Gyermekkora óta a filmiparban
A jövőbeli színésznő 1917. május 26-án született Budapesten. Születésekor az Elvira nevet kapta. Apja, Schwab Károly, banki tisztviselő volt, anyja pedig háztartásbeli, aki gondoskodott az otthonról és gyermekei neveléséről. Azonban, amikor a kislány négyéves lett, a szülők elváltak. Anyai nagyapja, Lers Vilmos, nemzetközi jogászíró és államtitkár, örökbe fogadta Elvirát, valamint annak testvérét és öccsét.
A kislány már kora gyermekkorában mutatta színészi tehetségét. Tizenöt éves korában, alig befejezve az iskolát, felvételt nyert a Színművészeti Akadémiára, a miniszter engedélyével fiatal kora miatt. Ekkor vette fel a Szörényi Éva művésznevet, amely anyai nagymamája nemesi családnevét tükrözi. Így kezdődött színészi pályafutása.
1933-ban a Színművészeti Akadémia igazgatója és főrendezője, Ódry Árpád támogatásával ösztöndíjat kapott a Nemzeti Színházban, és részt vett az első számú társulatban. 1935-ben pedig a Nemzeti Bizottság állandó tagja lett.
1934-ben debütált a színpadon Éva szerepében „Az ember tragédiájában”. Rövidesen Melindát alakította a „Bánk bán”-ban és Tündét a „Csongor és Tündében”.
Siker a nagyvásznon is
Diákként Szörényi Éva a nagyvásznon is sikert aratott, és hamar elnyerte a közönség, valamint a legjobb magyar rendezők szívét. Pályafutása során több mint 30 filmben szerepelt, köztük a „A Noszty fiú esete Tóth Marival”, „Pusztai királykisasszony” és „Halálos tavasz” című alkotásokban.
1942-ben a színésznő hozzáment Hunnia filmgyár főmérnökéhez és hangmérnökéhez, Erdélyi Istvánhoz. Házasságuk azonban nem tartott sokáig. Előbb a német, majd a szovjet megszállás vetett véget nyugalmuknak, amikor az otthonukat orosz katonák foglalták el.
Élet és karrier idegenben
A második világháború után Éva színészi karrierje aktívan fejlődött. Az 1950-es évek első felében továbbra is a Nemzeti Színház vezető színésznője volt. Ebben az időszakban főszerepet játszott az „A tanár” című filmben, amely Bródy Sándor regénye alapján készült. 1952-ben Kossuth-díjjal jutalmazták kiemelkedő alakításáért a „Bánk bán” némafilmjében.
Az 1956-os magyar forradalom kitörésekor a színésznő aktívan részt vett az eseményekben. Hamarosan a kommunisták üldözni kezdték családját, így Éva férjével és három fiával együtt az Egyesült Államokba emigrált. Egy hónappal a költözés után szerepelt a „Armstrong Circle Theatre” antológia sorozatban, amely a magyar menekültekről szólt. Később a „Szabad Európa” rádió műsorvezetője lett, ahol megismerkedett Szabó Sándorral, és együtt alapították meg a „Petőfi” színházat New Yorkban. A színházban magyar emigráns színészek léptek fel, és az előadásokat jótékony célokra rendezték.
Kezdetben Éva családjával az Egyesült Államok keleti partján élt, majd Los Angelesbe költözött, ahol kisebb szerepeket kapott főként televíziós sorozatokban. A megélhetésük azonban nehézkes volt, így kénytelen volt párhuzamosan más területeken is kipróbálni magát, beleértve az ingatlanügynöki munkát. Emellett Éva számos színházi előadást szervezett Kanadában, Nyugat-Európában és Ausztráliában. Aktívan részt vett az Amerikai Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének munkájában, és megfogadta, hogy nem tér vissza hazájába, amíg a szovjet katonák nem vonulnak ki.
1991-ben Éva családjával visszatért Budapestre, ahol ismét színpadra lépett a Nemzeti Színházban a „Szülőföldem” című előadásban. Ebben az évben megkapta a „Magyar Köztársaság Érdemrendjét”.
2009-ben a legendás színésznő elhunyt. Los Angelesben temették el férje mellett. A Nemzeti Színház évente díjat alapított az ő tiszteletére, amelyet a társulat legkiemelkedőbb művészeinek ítélnek oda.