Azt mondják, hogy egy tehetséges ember minden területen kiemelkedik, amivel foglalkozik. Ez a történet Budapest kiemelkedő lakosáról, Hajós Alfrédról (Gutmann Arnoldról) szól, aki szegény zsidó családból származott, és aki nemcsak a sport terén tette híressé szülővárosát. További részletek a budapestski.eu oldalon.
Hajós Alfréd, a „tengerész”
Bizonyára ritkán születnek ilyen emberek. Cikkünk hőse kiváló újságíró, építész és Magyarország első olimpiai bajnoka volt. Mint említettük, családja nem volt vagyonos. A család legnagyobb kincse egy vékony és félénk fiú volt, Arnold, a hat gyermek közül az egyik. Egy ideig nem érdekelte a sport, különösen nem az úszás. Azonban egy tragédia történt: Arnold édesapja a Dunában vízbe fulladt. Édesanyja egyedül maradt a gyerekekkel. Ezt követően a fiú megfogadta magának, hogy megtanul úszni.
Ekkor még nem volt erős fizikuma vagy sportos eredménye. A tornateremben a gimnáziumban Arnold alig tudott felmászni a tornászrúdon. Ám az önmagával szembeni kihívások legyőzése iránti vágya annyira erős ösztönzőnek bizonyult, hogy hamarosan már kiemelkedő sportolóként ismerték.
Így lett Gutmann Arnoldból Hajós Alfréd („tengerész”). Ezt az álnevet akkor vette fel, amikor elkezdett versenyezni.
Építész és úszó
A gimnázium elvégzése után Alfréd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója lett, építészeti szakon. De az, hogy elhagyja a sportot, szóba sem került. Továbbra is aktívan edzett. Tizenhét éves korában pedig magyar és európai úszóbajnok lett.
A fiatal sportcsillag akkoriban a sport Olimpusa meghódításáról álmodott, ám Budapesten nem volt fedett uszoda. Így Alfréd a Rudas fürdő termálmedencéjében volt kénytelen edzeni. Örült, hogy ilyen körülmények között is gyakorolhat, és számára ez nem jelentett akadályt álmai elérésében. A fürdő igazgatója ráadásul engedte, hogy ingyenesen eddzen ott.
A magyar delfin
A magyar sportklub igazgatója Hajós Alfrédot ajánlotta az 1896-os első nyári olimpiai játékokon induló magyar válogatottba. A fiatalnak komolyan kellett beszélnie a kar dékánjával, hogy engedélyezze neki a tanulmányi szünetet.
… Az események a pireuszi öböl nyílt vizén zajlottak. Azon a napon, április 11-én, hideg volt, és erős szél fújt. A parton több mint negyvenezer néző gyűlt össze! A bírák csónakokban ültek. Furcsa helyzet alakult ki, ugyanis a magyar csapat többi tagja a szállodában maradt, mondván, fáradtak. Alfréd teljesen egyedül ment ki az öbölbe.
A víz rendkívül hideg volt az úszáshoz. De aznap a bátor fiatalember az első olimpia aranyérmese lett!
Az eseményeket egy díszvendég, Konstantin herceg, I. György görög király utódja is figyelemmel kísérte, aki meglepetten kiáltott fel:
„Ez a fiatal magyar igazi delfin!”
Másnap egy híres helyi újság közzétette Alfréd fényképét, amely alatt a felirat szerepelt: „A magyar delfin”.
Egy évvel később Hajós érdeklődése a futball és az atlétika iránt is megmutatkozott. Részt vett az első magyarországi futballmeccsen 1901-ben. 1906-tól Hajós Alfréd a magyar válogatott edzőjeként dolgozott. Az energiája és lelkesedése határtalan volt. Magyarország egyik legismertebb sportújságírója lett, és a Sport Világ folyóirat főszerkesztője.
1904-ben Hajós Alfréd befejezte sportkarrierjét, és a Műegyetemen szerzett tudását az építészetre fordította. Sportstadion terve ezüstérmet nyert az 1924-es párizsi művészeti versenyen.
1944-ben, a náci megszállás idején Hajós Alfréd bujkálni kényszerült a holokauszt tombolása miatt. A második világháború után az építész középületek helyreállítását vezette, amelyeket a megszállók próbáltak megsemmisíteni.
Hajós Alfréd 77 évet élt. 1955-ben halt meg szülővárosában, Budapesten.
Legnagyobb munkája a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda fedett medencéje a Margitszigeten. A 1930-as megnyitásakor ez az uszoda 2,5 ezer nézőt tudott befogadni.