A 19. századi magyar zene elképzelhetetlen Erkel Ferenc neve nélkül. Neki sikerült egyesítenie a nyugat-európai hagyományokat és a nemzeti dallamokat, olyan hangzássá formálva azokat, amely egy egész nemzet hangjává vált. Erkel Ferenc zeneszerző, karmester, pedagógus és kiváló sakkozó volt. Megkomponálta Magyarország himnuszát, operákat írt történelmének sorsdöntő pillanatairól, és zenészek egész generációját nevelte fel. Sikertörténete példája annak, hogyan változtathatja meg a tehetség és a saját népébe vetett hit egy ország kulturális jövőjét. Bővebben a budapestski.eu oldalon.
Erkel Ferenc gyermek- és ifjúkora
Erkel Ferenc 1810. november 7-én született Magyarország délkeleti részén, Gyula városában. A jövendő zeneszerző a család második gyermeke, de az első fia volt, ami megszakította azt a hagyományt, hogy az elsőszülött a keresztapja nevét kapja. Erkel Ferenc nővére háromévesen meghalt. Összesen kilenc gyermek volt a családban – két lány és hét fiú. Ferenc testvére, József is a zenei pályát választotta, énekes, színész és a kolozsvári színház karmestere lett. A családfő, Erkel József, zenész volt. Édesanyja, Ruttkay Klára Terézia Ruttkay Ádám birtokos tiszt családjából származott.
Erkel zenei nevelése korán elkezdődött. Első zeneoktatója az édesapja volt, a második pedig Csingulyszki Simon kántortanító. Erkel Ferenc már 7–8 évesen tudott kottát olvasni, és tizenegy évesen volt az első nyilvános fellépése. A jövendő zeneszerző életének első oktatási intézménye a magyargéresi (Madárgyűlő) elemi iskola volt, majd Nagyváradon folytatta tanulmányait középiskolában.
A következő szakasz a pozsonyi bencés kolostorban való tanulás volt, ahol Erkel megismerkedett a neves zeneszerzővel, Klein Henrikkel, aki tovább formálta zenei tudását. Ebben az időszakban Ferenc gyakran látogatott operaelőadásokat, részt vett több nyilvános koncerten és megírta első művét, a „Litánia” című alkotást, amely sajnos nem maradt fenn.
Erkel minden nyarat a gyulai szülői házban töltött, és ott figyelt fel először a népi dallamokra, amelyek később zeneszerzői művészetének fontos részévé váltak.