Amikor Magyarország fővárosa kiszakad a hétköznapok rutinjából és az ünneplésnek szenteli magát, a rendezvények és fesztiválok mérete minden képzeletet felülmúl. A 20. század folyamán számos különféle fesztivált és ünnepséget rendeztek Budapesten, amelyek közül néhány kérdéseket is felvetett. További részletek a budapestski.eu oldalon.
Nem lírai kitérő
1949-ben Budapesten kezdődött a második nemzetközi ifjúsági és diáktalálkozó. Elképzelhetnénk egy idilli képet: a náci uralom igája levetve, Magyarország felszabadult a háború alól. A német megszállás a múlté. Élni és ünnepelni lehetne – de nem így történt. Az országot továbbra is véget nem érő elnyomás sújtotta.
Az 1947-es békeszerződés értelmében Magyarország 40 ezer négyzetkilométernyi területet veszített el. A lakosság egy részének el kellett hagynia otthonát. A németek deportálása után a lakosság száma körülbelül 9 millió főre csökkent.
1948-ban a Magyar Kommunista Párt egyesült a szociáldemokratákkal, és megalakult a Magyar Dolgozók Pártja (MDP).
Egy évvel később, 1949-ben a sztálini alkotmány elfogadásával kikiáltották a Magyar Népköztársaságot.
A történészek ezt az időszakot a kommunista éra legsötétebb korszakának nevezik. Ez az időszak 1953-ig tartott. Sztálin halála után az elnyomás fokozatosan enyhülni kezdett.
1945 és 1949 között háborús bűnösöket ítéltek el. 27 ezer embert ítéltek el, köztük a politikai elnyomás áldozatait is. Nem lehet pontosan tudni, hány embert gyilkoltak meg vagy ítéltek el hamis vádak alapján. Tízezreket deportáltak hadifogolyként és civilekként Szibériába.
1949-ben Magyarország internálótáborai zsúfolásig megteltek.
A kommunista elit azonban meg akarta mutatni a világnak, milyen jól élnek az emberek ott, ahol a szovjet nyomot hagyta.
Így a második nemzetközi ifjúsági és diáktalálkozót is ennek megfelelően szervezték meg.
A béke szimbóluma
A diákok és a világ fiataljainak fesztiválja – így is nevezték. Már a nevében is érződik az esemény nagysága és jelentősége, amelynek egyedülállónak kellett lennie. 1949 forró nyarán kezdődött Budapesten. A szocialista Magyarország fővárosa a világ minden tájáról érkező vendégeket fogadott.
Az ünnepségek két héten át tartottak, augusztus 14-től 28-ig. Az első fesztiválon 17 ezer résztvevő volt, akik 71 országot képviseltek. A budapesti fesztiválon már 81 országból érkeztek vendégek. Érdekes tény: a második fesztiválon 6 ezer fővel kevesebb volt, mint az előző prágai eseményen. Azonban 1949-ben az eseményen először vett részt a kelet-német delegáció, mint független állam képviselője.
A fesztivál politikája
Ez az esemény az összefogás és az együttes haladás jelzője kívánt lenni. A fő hangsúlyt az indonéziai, francia Indokínai és malájiai lakosok antikolonialista harcára helyezték. Emellett a görög és spanyol nép antifasiszta küzdelmét támogatták. A fesztivál eszméit számos kiemelkedő személyiség támogatta.
Frédéric Joliot-Curie, Nobel-díjas tudós, a Világ Barátainak Kongresszusának korábbi elnöke a közös békeharc mellett foglalt állást. A fesztivál eszméi által ihletve kifejezte reményét, hogy a világ közössége olyan világot épít, ahol mindenkinek jó élete lesz.
A tudomány népszerűsítője, James Gerald Crowther azt mondta, hogy a béke nélkülözhetetlen a fiatalok számára, hiszen nélküle nincs élet.
A második nemzetközi ifjúsági és diáktalálkozón nemzetközi labdarúgó-bajnokságot is rendeztek, amelyet Magyarország csapata nyert meg.
A fesztivál résztvevőinek számában megfigyelhető növekedési tendencia, amely Budapesten is megmutatkozott, még évtizedekig folytatódik. Maga a fesztivál tovább változik, és különféle eszméket támogat. Azonban időről időre a diktátorok és zsarnokok propagandaeszközévé is válik.